Agancsosok
Feltett szándékunk volt, hogy a környezeti nevelés részeként, a medve, farkas, hiúz mellett, egyéb a
Kárpát-medencében élő vadfajok bemutatása, ezért jelenleg egy „agancsos kertrendszer”
megépítésén fáradozunk, ahol jelenleg már dám szarvasok, valamint muflonok kerültek bemutatásra.
Terveink szerint későbbiekben gímszarvasok, szikaszarvasok és európai bölények is megtalálhatóak
lesznek. Az agancsoskert első lakói a Gödöllő városának belterületén kóborló és befogott
muflonkosok voltak, melynek szerény létszámát, a Szolnoki és a Budakeszi vadaskertektől kapott
további 6 db muflon egészítette ki.
Az agancsoskert dámoskert része is benépesült, méghozzá a
Szolnoki Vadaskertből hozzánk érkező dám ünőkkel, valamint a Budakeszi Vadaskertből hozzánk
érkező fiatal bikával. Meglepetésünkre az egyik ünő vemhesen érkezett, mely már nálunk, az új
oitthonában hozta világra az egészséges szép a bikaborját.
A vadállatok mellett, hazánk őshonos, háztái állatait is bemutatni kívánjuk, ezért az
agancsoskertrendszer utolsó kifutójában a hazánkban őshonos racka juhok és egyelőre egy parlagi
kecske került bemutatásra.
Muflon
Testméretek:
testhossza: 120 cm (nőstények) 135 cm (kosok)
marmagassága: 70 cm-től (nőstények) 88 cm-ig (kosok),
testtömege: 25–40 kg-tól (nőstények) 35–55 kg-ig (kosok) terjedhet,
farokhossza: 3–6 cm.
Elterjedése:
A muflon eredetileg Törökország délkeleti részén, Dél-Örményországban és Dél-Azerbajdzsánban,
valamint Észak-Irakban és Iránban fordult elő. Az újkőkorszak idején betelepítették Ciprus szigetre,
ahonnan tovább vitték Európa más területeire.
Hazánk hegyvidéki régióiban fordul elő. Legnagyobb populációk az Északi-, a Dunántúli-
középhegységben, valamint a Budai hegyvidéken fordulnak elő.
A muflon nem őshonos vadfaj Magyarországon, XIX. század végén telepítette be Forgách Károly gróf
a ghymesi birtokára.
A hímjét kosnak a nőstényét második éves korától az első bárányozásig jerkének, ezután
pedig anyajuhnak hívjuk. A szaporulat kosbárány vagy jerkebárány.
Csoportokban élnek, melyek általában 2-4 egyedből állnak, de gyakran több kisebb csoportból 30-50
egyedből álló csapat alakul ki, melyet az öreg anyajuh vezet. Az öreg kosok magányosak, illetve 1-2
hasonló korú társukkal járnak.
Táplálkozása:
Nappal aktív állat, de egész nap folyamatosan táplálkozik főleg a reggeli és délutáni órákban.
Hasonlóan a szarvasfélékhez, a muflon is kérődző. Szívesen fogyaszt magasabb rosttartalmú,
viszonylag nehezebben emészthető növényi részeket. Ezért olyan területeken is jól megél, ahol a
szarvas vagy az őz kevéssé találja meg táplálékát. Táplálkozásával, legelési módjával, taposásával
károsíthatja környezetét.
Szaporodása:
Szaporodási időszaka, másnéven üzekedés vagy berregés, október közepétől november közepéig tart.
A vemhesség 150-160 napig tart. Az ellés közeledtével, április eleje-közepe táján, a juhok
félrehúzódva hozzák világra egy, gyakran két bárányukat, melyek néhány óra után rövidebb utakra
már követik anyjukat.
szaporodás (másnéven üzekedés vagy berregés): október-november között;
vemhességi idő: 150-16 nap;
ellés: március-április;
A kosok szarva nem csontból van, ahogyan a szarvasfélék agancsa, hanem szaruképződmény, mint
például az emberi köröm vagy haj. Nem hullajtja le, hanem folyamatosan növeszti. Ahogy nő csiga
formában visszafordul.
Dámszarvas
Testméretek:
Testhossza 130–165 cm,
farokhossza 16–19 cm,
marmagassága 75–110 cm,
testtömege 60–125 kg (bika) és 30–50 kg (tehén)
Elterjedése:
A dámszarvas eredeti elterjedési területe a mai Törökország és a Balkán térsége.
Magyarországon nem őshonos faj, Mátyás király idején telepíthették be a hazai vadasparkokba.
Napjainkra az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve szinte mindenhol előfordul.
Külső jegyek:
Szőrzetének színe nyáron világos rozsdabarna, fehér foltokkal, a has és a lábak világosak, egyszínűek.
A téli bunda hosszú, hullámos fedőszőrökből áll és a nyárinál sötétebb színű, a foltok majdnem
teljesen eltűnnek.
Táplálkozása:
Növényevő, kérődző állat. A felnőtt egyedek a táplálék összetétele tekintetében a legigénytelenebb
hazai szarvasfélékhez tartoznak: legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit és hajtásait,
egyszikű és kétszikű növények leveleit, szárait és virágait fogyasztják. Megeszi a szőlőt és elfogyaszt
minden gyümölcsöt. Zavartalanul, nappal nyílt területeken is táplálkozik, egyébként szürkületkor és
éjszaka aktív, nappal pedig a sűrűben pihen.
Szaporodása:
Ivarilag elkülönült csoportokban élnek, viszont a hímeknél októberre a bikacsapatok felbomlanak és
megkezdődik a barcogás. Felkeresik a hagyományos barcogó helyeket, ahol elkészítik
barcogóteknőjüket. A bika e teknőben tartózkodik. Csak a korosabb bikák tartanak fenn
barcogóteknőt, a fiatalabb bikák a barcogóhely környékén várnak. A barcogóhely körül tartózkodó
tehenek közül az éppen üzekedők egyenként keresik fel a kiválasztott bikát, elsőként az ünők, majd
később az öregebb tehenek.
A tehén évente egyszer, alkalmanként egy borjat ellik. A vemhességi idő a tehén korától függően kb.
7 és fél hónap. Az elléshez a tehén az erdő legnyugalmasabb helyét választja. A borjak zöme május
végén, június elején jön a világra, mintegy 3 hét után már követi anyját. A szoptatás 5 (–10) hónapig
tart.
A dám a többi nagyvadfajhoz képest jól viseli az ember közelségét, kevésbé zavarja az erdőben folyó
munka, az ezzel járó mozgás. Ez nálunk is megfigyelhető, hiszen dámszarvasaink szívesen
fogyasztanak táplálékot a látogatók kezéből.